Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Fidesz: a helyi vagány Európa ellen véleményvezér.blog.hu. 2011. január 6. Amit a kormány a médiatörvény és az ismét elõkerült különadó európai fogadtatása kapcsán produkált, az valami egészen elképesztõ volt. Kívülrõl szemlélve nehéz megmondani, hogy pontosan mi is történt, de a hazai viszonyok ismeretében nagy valószínûséggel feltételezhetjük, hogy legalább három, a „nemzeti együttmûködés rendszerére” igencsak jellemzõ tényezõ játszhatott leginkább közre. Katasztrofális kommunikáció... Egyrészt az ünnepek. A tipikus magyar politikus, legyen az akár államtitkár, miniszter vagy miniszterelnök, ilyenkor egyszerûen nem dolgozik. Még akkor sem, ha közben az ország szempontjából nagyon is fontos dolgok történnek külföldön. Másrészt a kormányfõ láthatóan fejébe vette, hogy egyébként is csak az számít, ami Magyarországon történik. Már a Kósa-Szijjártó affér kapcsán kiderült, hogy a miniszterelnök körüli csapatnak tényleg semmi fogalma nincs arról, hogy hogyan is mûködik a világnak az a része, amit nem Budapestrõl irányítanak. Harmadrészt mára bevett kormányzati stratégiává vált az a végtelenül egyszerû gondolkodásmód, hogy akárhogy is támadnak vagy kritizálnak, egy centit nem szabad engedni. Mint valami ócska helyi vagány, aki abban éli ki magát, hogy mindenkivel megverekszik, aki a szemébe mer nézni. A fentiek eredõjeképpen a kormányzati „kommunikáció” december közepe óta leginkább abban merült ki, hogy néhányan azt ismételgették papagájként, hogy a médiatörvényt még le sem fordították angolra, hogy a bírálók azt még csak el sem olvasták. Igazi hazai fogyasztásra szánt, végtelenül szellemtelen érv volt ez (mi talán megvártuk a szlovák nyelvtörvény elfogadását, majd hivatalos fordítását, mielõtt tiltakoztunk ellene?), amirõl már egy napon belül kiderült, hogy nem mûködik. Ennek ellenére még vagy két héten át ismételgették a kormányzat éppen dolgozó felelõsei, miközben a hazánkról gyorsan kialakuló negatív kép szörnyetege önálló életre kelt. Mert ne feledjük: a Süddeutsche Zeitung karikatúrájának õsemberére sem az volt írva, hogy „Viktor Orbán”, hanem az, hogy „Ungarn”. És ahogyan azt Szily László tegnapi cikke megénekelte, ez pártállástól függetlenül minden magyar embernek kezd rettentõ megalázó lenni. ...és a valódi probléma Ebben a történetben azonban a kormány valódi problémája természetesen nem a „rossz kommunikáció” volt, hanem a visszacsatolás, a korrekció teljes hiánya. Az, hogy a kormány döntéshozói nem értették meg, vagy még csak el sem jutott hozzájuk, hogy valódi baj lehet. És hogy ez nem csak egy-két kommunikációs szempontból elvesztett hét: hogy a kormányzásuk elsõ évében olyan skatulyába kerülhetnek, és kerülhetünk mindannyian, ahonnan jobb esetben is évekig nem lehet majd kimászni. Nem látták meg a jeleket, mert elhitték maguknak, hogy békés forradalmat csinálnak. A forradalom célja adott, az eszközöket a szükség diktálja, ezek megkérdõjelezése pedig az egész forradalom megkérdõjelezése lenne – mint ahogyan azt a régi rend hívei teszik is. Kizárólag barát és ellenség van. Aki pedig nyíltan kritizál, az megakasztja a forradalom lendületét és mint ilyen, természetesen csakis ellenség lehet. Ebben a rendszerben ugyanis egyszerûen nincs helye visszacsatolásnak. Mivel a legtöbb intézkedést, mint például a médiatörvényt, titokban, a bevett államigazgatási-törvényalkotási rend kikerülésével készítik elõ, az egyet nem értés hagyományos csatornái megszûntek. Ha valaki ehelyett pedig nyilvánossá teszi egyet nem értését, akkor azon nyomban ellenségnek minõsül. Marad tehát a csendes, „lojális” egyet nem értés, amibõl persze soha nem lesz semmiféle valódi visszacsatolás. Ilyen környezetben pedig esélyük sem volt, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatos kezdeti mellényúlások után késõbb korrigálni tudjanak. Van remény? Ebben a közegben Navracsics Tibor tegnapi interjújának látszólag semleges szavai az eddigi kormányzati kommunikációval való szakításnak tûnnek. Az Index összefoglalója szerint a miniszterelnök-helyettes, a kormányból elsõként, nem a sötétben bujkáló ellenforradalmárokat látta a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy Nyugat-Európában alapvetõ bizalmatlanság alakult ki Magyarországgal szemben. Az ebbõl levont következtetése, miszerint az elkövetkezõ hónapokban kiszámíthatóságot kell sugároznia Budapestnek, pedig kimondja, hogy igenis Magyarország térfelén pattog a labda: a kormánynak kell helyrehoznia renoméját. Reméljük, hogy nem értjük félre, és ez végre tényleg valamilyen változásnak a jele. Ugyanis már az utolsó utáni pillanatban vagyunk. véleményvezér.blog.hu. Fidesz: a helyi vagány Európa ellen. 2011. január 6.